Prológus...Ceep Calm And Never Give Up

Már nincs visszaút. Eldöntöttem, hogy én, Tessie Hamman véget vetek az életemnek. Most úgy sincs senki az iskola belső területén. Mindenki a kinti divatbemutatóval van elfoglalva, amit a végzősök rendeznek. Nem tudom mióta érdekli a fiúkat a divatbemutató, de mindenestre mindannyian ott basszák a rezet az udvaron. Freddieről még megérteném. Na de Elliot is? Ez már túlzás.
Csak én, Tessie Homman kuksolok itt az osztályteremben 2 doboz nyugtatóval, nyitott ablaknál.Csak n tudom hogy ez az épület maga az átok, a gyűlölet és pont ezért tökéletes hely az öngyilkossághoz. A többiek szerint ez a hely elviselhető. De szerintem, Tessie Homman szerint maga a pokol. A többiek nem voltak szerelmesek e fal között egy fiúba és egy lányba egyszerre, a többieknem zsarolták meg őket, és nem itt vesztettk el a szüzességüket. Csak én, Tessie Homman  vagyok ilyen szerencsétlen.
14 nap alatt jöttem rá, hogy az életem egy nagy kalap fos, ami ráaásul büdös is. Már elhatároztam mit fogok tenni, és meg is teszem ne aggódjatok.
1.:Beszedem a 2 doboz extra erős nyugtatót. 5össével hogy gyorsabban haladjak.
2.: Letépem a láncot az ablakról és kiállok a korlátra. Igen, a suliban az összes ablkaon korlát van, hogy az olyanokat mint én megakadályozzák. Aha ezt hiszik ők. De Elliot megtanította hogyan kell leszakítani ezeket a kurva láncokat erről a baszott ablakról.
3.:Gondolom kitaláltátok, leugrom. Bele az ismeretlenbe, a mélységbe, a halálba.

Már kezdek izgulni. Félni nem félek, csupán csak izgulok. Nem így képzeltem el életem utolsó óráját. Ez sokkal jobb annál. De a barátaim azért kicsit hiányozni fognak. Már ha nem is voltak sokan, engedjétek meg, hogy felsoroljam őket még egyszer, utoljára.
Az első mindenképpen Leyla. Ő tartotta bennem a lelket számtalanszor, még akkor is amikor bevallottam Tinának hogy szeretem. De sajnos ez kevés volt.
Elliot. Még mindig szerelmes vagyok belé. Bárki bármit mond, Elin nekem a megtestesült álmom. Ő szerettette meg velem az összes kedvenc zeném köztük a Green Day zenekart, a Three Days Gracet és a Black Veil Bridest. Ezt meg akarom neki köszönni, de nem akarok kimenni az udvarra Tina meg a barátnői markába. De már meint Tina! Ki kéne már lábalnom ebből a lányból. El kéne gondolkodnom a beállítottságomon. Bocs javítok. El kellett volna gondolkodnom. És ne higgyétek hogy az utolsó személyt a barátaim közül nem szeretem annyira mint az előtte levőket. Freddie a megtestesült kincs. Remélem megtalálja majd azt a srácot akivel igazán boldog lesz. Igen jól láttátok srácot. Fred sosem volt kirívó a melegségével. Nem smárolt az utcán aktuális párjával, nem öltözködik csinosan, számára a fekete póló és a koptatott térdnadrág is sok a szépségből. Tisztelem őt, mert a rengeteg lelki erejéből, amit a mássága ad, próbál nekem is adni, az elmúlt két hétben pedig szabályosan rám szállt, de ez sem segített.
És ennyi is lenne "népes rajongótáborom". Nem, nincs olyan sok barátom mint a suli császárnőjének Ellenek ezt azért bevallom. De neki még a neve is jól cseng könyörgöm!
Ennyi volt. Nem húzhatom tovább az időt. Az asztalon vár a bögre vizem, abban a bögrében amit Elliottól kaptam a 16-dik születésnapomra. Ezt az ajándékot annak köszönhetem, hogy Drágalátos Eliot igazi GD fanná tett. Ugyanis a bögrén a nagyon jól ismert UNO! album borítója látható. Zöld alapon mosolyog most is vissza rám Billy Joe és a szemét két rózsaszín X szúrja ki. Na ugye hogy beugrott! Ezen az albumon található a Sweet 16 című szám is.
Most pedig ebben a bögrében tátong a nagy pohár csapvíz. Ice teával is bevehetném a gyógyszereket, de a cukor elnyomja a pirula nagyszerű ízét. Először 5-öt veszek a kezembe. Kezdődik. Beveszem őket a számba. Aztán felemelem a poharat és szép lassan a számhoz illesztem. 5 lement. Már csak 15 maradt. Sietnem kell mert ez a fajta gyorsan elkezd hatni.
Kész vagyok. Most jön a lánc. Odasétálok az ablakhoz, már érzem a hatást. Leszedem a láncot ahogy Elin tanította. Fel és jobbra majd balra magad felé és már lent is van. Kitárom az ablakot és kiállok. Még innen is látom a tömeget és hallom a fülsüketítő Pitbull zenét. De valami nem stimmel. Itt egy fa. Itt egy kibaszott fa! És piros ruhás emberek jönnek felém. Mentősök. Bassameg nem haltam meg! Pedig a gyógyszereknek már kellett volna hatniuk és megölniük engem. Ki hívta a 911et? Itt valami bűzlik. És nem, nem az én szaros életem az.