1.-Klinikák (még 40 nap az iskolából)

 - Tessie várj! Szombaton lesz Three Days Garce koncert! Nem akarsz jönni?- Elliot hangja zene volt a fülemnek. Főleg a két órás emelt matekóra után. Elin hangja kicsit jobban csengett mint Mr.Mandyn tanárúré. Ja amúgy Elin zenei tudósítónak készül és egyszer írt egy cikket és annyira megtetszett az újságíróknak ogy egyből rácuppantak Elliotra. Oké Elin nem rossz pasi de az újságírók inkább férfiak szoktak lenni. Na mindegy haggyuk ezt a rácuppanós dolgot. Szóval most Elliot írja a cikkeket és egy csomó jó koncertre elmehet. És amióta engem is rákapatott a rockra együt járunk mindenhova.
- Jó. Majd beszélünk este Snapchaten de most sietnem kell. Tudod ha nem érek haza időben mindig balhé van.- Ez igaz is volt hisz ha nem értem haza időben nevelőapám nagyon ki volt bukva és durván számon kért hol jártam aznap. Futni kezdtem. De nem vettem észre az apró lépcsőfokot amit természetesen az udvar közepén helyeztek el az iskola építői. Én szépne el is zakóztam most bennük.
- Te jó ég Tessie jól vagy? Nagyon csúnyán estél!- Nem voltam biztos benne hogy jól vagyok. Konkrétan nem bírtam felállni.
- Basszameg Elin ez kurvára fáj! El tudunk menni orvoshoz?
-Persze gyere te lány!- Ezzel Elliot felkapott és beültetett a kocsijába.

2 órája várunk a sürgősségin. És ez akár 4 órává is húzódhat. Elliot egy szék segítségével felpolcolta a lábam, és mivel mindig van nála fülhallgató, most egyik felét nekem adta.
- Mit hallgassunk? Three Days Grace Human Race album jó lesz?
- Persze jó.- Csak mosolyogni tudtam Elinre. Nem akartam mondani nekem már úgy is mindegy tuti eltört a lábam és szerdától szombatra nem fog meggyógyulni. De valahonnan mégis megérezte min jár az agyam. Ezt nem bírom én ebben a srácban.
- Szombatra tuti jobban leszel!- Teljesen meglepett ezzel a kijelentésével, meg a kisfiús kaján mosolyával. De aztán a nevemet hallottam a váróban. Tessie Homan kérem fáradjon be. Erre Elliot az ölébe kapott és az eddig polcként szolgáló széket a bal lábával lazán visszarúgta a helyére.
- Mi a panasza hölgyem?- Az orvos egy hatvan körüli doki volt és láthatóan kurva flegma. Szívem szerint visszamondtam volna neki hogy bazdmeg nem bírok felállni de inkább kussoltam és és a b betűs szó nélkül mondtam el ugyanezt. Erre az orvos válasza csak egy egy bólogatás volt.
- Rendben szerintem nem tört el de azért küldjük el a kis hölgyet egy röntgernre. - Ja amúgy mondtam hogy utálom ha kis hölgynek szólítanak? Na mindegy már fel sem háborodom. Elliot felcipelt a röntgern emeletére, elvégezték a további vizsgálatokat majd megállapították hogy bokaficamom van és pár nap alatt kutya bajom sem lesz. Ennek nagyon örültem azért mert a pár napba a szombat is simán belefér. Mosolyogva kapott fel Elin az ölébe és én visszamosolyogtam rá. 

Otthon már nem voltam ilyen szerencsés. A telefonom már a klinikára menet lemerült. És amint gondoltam apa nem volt túl boldog. Attól meg pláne nem, hogy Elliot ölben hoz.
- Mi ez a nagy kényelem kisasszony?- mondtam már hogy utálom a nevelőapám? Az igazi szüleimet sokkal jobban szerettem. de ők sajnos már nincsenek. Helyettem Elin válaszolt.
-Tessie elesett az udvaron és kibicsaklott a bokája. Nem bír járni ezért én vittem be.- Nyilván Elliot is észrevette, hogy jóapám nem repes az örömtől.
- Felvinnél a szobámba kérlek. - Nagy bociszemekkel néztem a barátomra. De persze apám megint közbeszólt.
- Nem kell kisfiam innen átveszem! - A francba! Pedig meg akartam beszélni Elinnel hogy szombatja jobban leszek és mehetünk a TDG-re. Aztán becsapódott az ajtó és apa elkezdtett szabályosan ordítani velem.- Ki ez a gyerek? Honnan ismered? Ugye még szűz vagy kislányom?- És a többi és a többi...majd elértük a szobámat és szó szerint behajított az ágyba. - Vonyíts ha kell valami!- És elviharzott.