3.-Kockázatos családlátogatás(nincs suli,járvány van!)

Pénteken nagyon későn keltem...11:26-ot mutatott az éjeliszekrényen levő digitális óra. Azon az élleiszekrényen nyugodot, ami még a szüleimé volt. Az igazi szüleimé. Majd elkezdett csörögni a szintén éjjeliszekrényen levő telefonom. Nagyon hangosan, szinte beszakadt a dobhártyám. Duplán, hiszen Leyla ordítva szólt a vonalba.
- Nincs suliii! Járvány vaan!! Nincs kedved átjönni ma hogy megünnepeljük?  Még meg se moccantam igazán, de anya már betört a szobámba. Szinte feltörte az ajtót úgy, hogy majd kiszakadt a zsanér. Majd szinte ordítva elkezdett ujjongani. 
- Ma megyünk családlátogatóba Willy unokatesódékhoz!- Szinte majd kiugrott a bőréből örömében. Ma mindenkinek ordíthatnékja van?  Willy annyi idős fiú mint én. Anyám tesójának a gyereke. Valójában nekem senkim se. Hiszen én nem vagyok vérszerinti családtag. Mindenesetre kierőszakoltam magamból egy erőltett juhút. Aztán anya kimondta azt a mondatod, aminek hallatán szinte századmásodpercek alatt felébredtem.
-Egy óra és indulunk kapj fel valami ruhát és zuhanyozz le.-Hát ez szép. Az ember gyereke még fel sem ébred igazán, de már sürgetik. Elköszöntem Leylától azt a reményt táplálva belé, hogy a járvány még sokáig fog tartani. De visszatérve a családhoz Willy és én sose voltunk jóban. Amikor 14 évesen bemutattak minket egymásnak, bevertem hármat az arcába. De csak azért, mert bedugta a mocskos kezét a nadrágomba. És igen, előlről. De nem jelentett semmit, ágyékon rúgtam és ököllel megvertem. Na hát akkor a családja elkönyvelt engem idiótának, mivel nem mondtam el senkinek az esetet...azóta kicsit könyebb vele, de mint mondtam a jó unokatesói kapcsolat nincs meg. Épphogy azt elkerülöm hogy megtapogasson olyan helyeken, ahol nem igazán kellemes a dolog. Hát na ja...de mint mondtam erős vagyok, feldolgoztam, no problem. Csak hát amit Fred mondott múlt éjjel...de elhessegettem a gondolatot, és inkább odaléptem a ruhásszekrényemhez.
Mormoltam magamban ilyeneket:Mit vegyek fel mit vegyek fel mi a fityfenét kapjak magamra?? Ilyenkor apa belépett, és kimondta a halálos ítéletemet, aminek a neve: Miniszoknya. 

Amikor megnyitom a csapot, és a zuhanykabin ajtaját becsukom, elkezdek énekelni. Most éppen a Three Days Grace Break című dala jutott eszembe. Mély beleéléssel éneklem miközben tusfürdőt nyomok a kezembe:
                                                                    Break away from everybody
                                                                    Break away from everything
Élveztem ahogy a forró vízcseppek lecsúsznak a hátamon. Kicsit forrók voltak, de az enyhe fájdalom nagyon jól esett. Addig dalolásztam, amíg el nem zártam a csapot. Egyrészt mert vége lett a dalnak, másrészt mert végeztem, harmadrészt mert kopogtak hogy ne dalolásszak, készüljek mert így a büdös életben nem érünk oda. Hát igen. A "türelmes" nevelőapám...

-Oh Monica annyira örülök hogy itt vagytok! És itt ez a kedves kislány is.- Láttam Mini mennyit színlel. És hát meg kell mondjam, kurva sokat. Az egész este egy színjáték lesz. Mini és Monica...hm...jó nevek meg kell mondjam. Mindenesetre én meghagyattam az eredeti nevemet. Én nem vagyok Barni. Én Homman vagyok. Vérbeli, makacs Homman. 
Ilyenkor jött ki a szobájából Willy, és mint láttam a szoknyám láttán eléggé elmosolyodott. Javítok. Ökényes vigyor húzódott az arcán, és ehez már csak egy "most az enyém leszel" suttogás hiányzott. De helyette csak enyit mondott az anyjának:
- Megmutathatom Tessienek a számítógépes programokat? A suliban tuti tanulni fogjnak róluk, és úgy tudom Tess nem nagyon ért ehhez. - Elárulom, hogy kurvára nincs igaza. Még Elliottól is jobban értek a photoshophoz. A cikkeit mindig együtt szerkesztjük. De anya elintézte helyettem az ügyet. juhú.
- Az igazság hogy Tessie meg az egyik barátja sokat szerkesztenek, de Willy is biztos tud neked valami újat mutatni Theresa. - Elegem van. Nem, vagyok Thrersa! Tessie vagyok! De már lepereg rólam. Hagyjuk az egészet a picsába. Most azon kell agyalnom, hogyan jussak ki. Vagyis hogyan ne kelljen becsuknom Willy szobájának az ajtaját. Végül semmi nem jutott eszembe, és bekerültem a csapdába. elkezdtem volna kiabálni, de Willy a falhoz szorított, és egy kést tett a nyakamra, amit ismeretlen helyről húzott elő. Majd suttogott egy pár fejtágító mondatot.
- Látom te is kezded élvezni a mi kis játékunkat. Nem hiába öltöztél fel ilyen csinosan. Figyelj, van egy ajánlatom. Odamész az ágyhoz, és a melltartón meg a bugyin kívül mindent leszedel magadról. -Majd az ajtóhoz ment, és kulcsra zárta. A faajtón át nyilván senki nem látja majd hogy éppen mi folyik a négy fal között.  A büdös picsába most aztán kurva nagy bajban vagyok. Aztán "visszatért" hozzám, és a kést a nyakamhoz tartotta. Irtó közel. Most nagyon halkra vette a figurát, fülelni  kellett hogy halljam. 
- Ha bárkinek szólsz az akcióinkról, ez a kés átszántja az icipici torkodat. Értetted? Most pedig munkára!- és én megint mindent elbaztam.