Ez a blog a keserűség és a fájdalom közepette született, és szeretném ha sokat adhatnék vele nektek. Egyszer megkérdezték tőlem: Mond, te mit adsz az utókornak? Én meg azt válaszoltam: A történeteimet, és a szerveimet. Hát hogy mondjam, annyira nem nevettek rajtam. Nem is értem miért. Mindenesetre sokan ellenezték hogy ne kezdjek el blogolni, sőt írni se kezdjek el, mert felesleges. De én nem hallgatok rájuk. Hogy jó vagy rossz vége lesz? Majd kiderül. Most pedig engedem történetem hadd álljon vagy bukjon el, fennmaradjon vagy elvesszen az irodalom martalékává.

Figyelmeztetés!

Történetem részekben tartalmazhat káromkodást, és megbotránkoztatást kelthet az emberekben. Megértéseteket köszönöm.